Való igaz, hogy nem csak húszéveseké a világ, a teniszben például inkább a huszonkét éveseknek áll a pálya. Az évek óta klasszisként számon tartott Federer is ilyen korban lett világelső, s Nadaltól is ez évben várják a trón megdöntését. Sportbarátok és szakértők máris pontosították statisztikáikat, újabb „leg-leg-leg" kijelentéseket hangoztatva, de nem kevésbé érdekes a bajnokságig vezető út, amely során Nadalék valóban apait-anyait beleadtak, Rafa többször hangsúlyozta, hogy az ő sikere voltaképpen a család sikere.

Rafael Nadal a nevét zenész nagyapja után kapta, aki szülővárosuk, Manacor szimfonikus zenekarának igazgatója. A család nem szűkölködik sportolókban sem: Toni nagybácsi versenyszerűen teniszezett, Miguel nagybácsi válogatott labdarúgó volt, fivérük, Sebastian nem a sportban bizonyított, mégis az ő fia a manapság leghíresebb Nadal. Nagybátyjai példáját követve Rafael 12 éves koráig azonos hévvel focizott és teniszezett, míg édesapja döntésre nem kényszerítette fiát, nehogy a mértéktelen sport a tanulás rovására menjen. A játszmát a tenisz és Toni nyerte, aki már hároméves unokaöccse kezébe teniszütőt adott. A nagybácsi azóta is Rafael állandó edzője.

Toni furfangos húzása volt, hogy a jobbkezes Rafaelt kiskorától balkezes játékosnak nevelte, aki így „kétjobbkezes" játékosként növeli esélyeit a győzelmekre. Vannak, akik attól tartanak, hogy a fiatalember csupán fényes, ám tünékeny üstökösként vonul át a tenisz égboltján. Az ifjú tehetséget támogató család élete viszont nem a tenisz körül forog. Rafa pályatársai már a kezdetek óta meglepetéssel tapasztalják, hogy a játékos és edzője milyen hamar túllépnek egy adott mérkőzésen, s képesek minden másról is beszélgetni, mint bármely nagybáty és unokaöcs, akik kedvelik egymás társaságát.

Amikor Rafa először játszott profi játékos ellen, a lámpalázas, újonc unokaöccsét így bíztatta edzője: „Ne aggódj, ha rosszul alakulnának a dolgok, majd elintézem, hogy essen az eső, s akkor úgyis megállítják a játékot." Rafa visszament a pályára, rövidesen ellenfele kiegyenlített - mire eleredt az eső. Rafa odaballagott nagybátyjához, mondván „Rendben, leállíthatod az esőt. Azt hiszem, meg tudom verni a fickót." Mindkét Nadal tartotta a szavát.

Amikor Rafa 2002-ben belépett a profik közé, még „csak" 24 ezer dollárt keresett, - mint egy középosztálybeli spanyol felnőtt - tehát ez nem volt rossz kezdőfizetés, főleg egy tizenhat éves srác esetében. Idén vált a legjobban kereső teniszezővé, még mielőtt a friss wimbledoni győzelmét megvívta volna. Fél év alatt már 5,5 millió dollár ütötte a 22 éves Rafa markát (egy átlag spanyol 180 évig dolgozhatna ennyi pénzért, ha az átlagéletkor megengedné), eddigi pályafutása alatt pedig 19,5 millió dollárt (közel 3 milliárd forintot) keresett.

A Sport Illustrated magazin listáján a legjobban fizetett aktív sportolók között az első húszba mindössze egy teniszező és egy spanyol került be: a világelső Federer és a Forma-1-es Alonso, de várhatóan Nadal e ranglistára is kvalifikálja magát, ráadásul mint spanyol teniszező egy személyben. A tenisz mellett reklámokból és saját parfümjéből származó mesés bevételei ellenére Rafa nem játszik a pénzzel. Amikor felröppent a hír, hogy az ifjú teniszcsillag jó dolgában megvesz egy kisebb spanyol szigetet, Toni az unokaöccse nevében kikérte magának a gyanúsítást, hiszen Rafael „nem tékozol, efféle ostobaságokra nem költ". Úgy tűnik a teniszező, követi elődei példáját, akik a karitatív akciókban is kiveszik részüket.

A bajnok édesapja ügyes vállalkozó, mindig is jólétet tudott biztosítani családja számára, így gyerekei sem voltak kiéhezve a pénzre, másfelől módjában állt fia pályáját a halálkanyaroktól mentesíteni. Rafa mindig is több időt töltött a teniszpályán, mint az iskolapadban: hétköznap 9-től 12-ig iskola, azután két óra edzés, délután tanulás, este még két óra tenisz. Amikor nyilvánvaló lett, hogy Rafael tehetségét nem szabad veszni hagyni, szakértők és szponzorok Barcelonába hívták, hogy befusson, de a családfő ezt kockázatosnak látta, s inkább önerőből támogatta helyben Rafaelt, mintsem a gyerek távol az otthonától nőjön fel.

Rafa Mallorca szigetének szülöttje, itt mindenki ismeri kiskorától fogva, s nem bálványozzák világraszóló hírességként, ami egyre jellemzőbb kísérője a sportoló növekvő sikereinek. Amikor szabad az edzésektől, Nadal felkerekedik egymagában, hogy az otthonukhoz közeli folyóban horgásszon, s „kiszellőzteti a fejét". Megmaradt nyílt és melegszívű srácnak, barátait nem cserélte le, még mobilszáma sem változott. A versenyekkel járó hetenkénti utazás, távol a szeretteiktől általában megviseli a fiatal játékosokat, ezért Rafa gyakran hálásan utal szerencséjére, hogy nagybátyja személyében mindig magával viheti a családot, s nem idegennel kell bejárnia az idegen helyeket.

Nadal egyszerűen él, a munkáját jelentő sportot családi körben gyakorolja, s barátnőért is épp' csak a szomszédba ment át. A szomszédlány régóta jó barátságban van Rafa húgával, de az edző-nagybácsi jobb szereti kitiltani a mérkőzésekről, hogy Rafael jobban tudjon koncentrálni. Nadalt már Európán kívül is úgy ünneplik, mint Ronaldót, a plakát-üzlet is ráállt, így a meccsek után a nézők tömegesen viszik haza hónuk alatt a bajnokot. Remélhetően a legendás spanyol virtust bemutató Nadalra jobb sors vár, hogysem a tenisz jóképű lovagja címet ráragasszák és elfelejtse, miért is lépett eredetileg a pályára.

„Gyerekkoromban az volt a életcélom, hogy boldog legyek. Most is ez a cél, és a családom, a barátaim egészsége és boldogsága a legfontosabb dolog. Mindehhez ma már kellenek a tornagyőzelmek is." - nyilatkozta Nadal. A nagy játékos és nagybácsi-edzője törekszik a célt megvalósítani, - nem ritkán 10 órát töltenek a pályán naponta - de nem mindenáron: a játékos térdfájdalmai miatt óvatosságból lemondta a Wimbledont követő tornán való szereplést, pedig ezzel gyarapíthatta volna pontjait az általa nagyra becsült riválisa, Federer kárára.

„Ez hihetetlen, ez egy álom - hallhattuk az önfeledt szavait Federer legyőzésekor. Ellenfelétől állítólag ezzel búcsúzott: „Jó meccs volt. Bocs." S e mögött több volt, mint sportszerűség: Federernek több vesztenivalója volt és lett, s ezt Nadal nagyon is átérezte. Rafa a sikerhez a pozitív hozzáállást és a folyamatos fejlődést tartja elengedhetetlennek, szeme előtt mindig ott lebeg a nagybácsi tanácsa is: „Csak játszd a saját játékod, ne gondolkodj túl sokat, mert akkor nem tudsz összpontosítani arra, amit éppen tenned kell."