Hello mindenki!

Ez már a második írásom Melbourne-ből, és mostmár egész késő van itt.

Ennek oka, hogy vacsorázni kicsit későn mentem el és ezután sétáltunk egy keveset és ezért írok kicsit későn.  

Ezt holnap is így fogom csinálni, mert későn játszom. Később mehetek aludni, mint általában, mint egy spanyol. Vacsorázni 22:15-kor mentünk és igazából 21:15-kor kellett volna...

Holnap végre kezdek. Úgymondom végre, mert ahogyan megérkezele a városba az első célod, hogy kezdhess, hogy játszhass, hogy versenyben legyél és holnap az első forduló lesz. Mindig azt mondom, hogy tisztelem az össze ellenfelemet. És valóban így gondolom. Nézz csak az „érdekes” első fordulós kiesésekre...

Nos, a tenisz egy bonyolult sport és bármit megtörténhet bármelyik fordulóban. Ez az egész dolog bonyolult és már az első naptól minden meccs, nagy meccs. A barátaim Feli Lopez és Carlos Moya, akikkel ma vacsoráztam elvesztették az első meccsüket. Ez több ,mint 1 példa arra, hogy valóban mennyire nehéz. Feli tényleg nagyon jól játszott az év végén és ezen a fajta borításon egy nagyon veszélyes ellenfél. És Moya, tudom, hogy ő egy nagy játékos itt, itt mindenki szereti.

Mikor gyerek voltam, Moya a döntőbe került itt Ausztráliában. Otthon pedig elkezdődött a „MoyaMánia”. Ő még mindig versenyképes, vele gyakoroltam vasárnap és nagyon jól játszott. Nos, ő ma kikapott és kiderült, hogy mennyire erős itt mindenki. Sosem gondoltam volna, hogy ma kikap, azzal együtt, hogy minden tiszteletem az ellenfeléé.

De ahogy mondtam ,holnap végre kezdek. Mindig azt mondtam, hogy nagyon jó elkezdeni, és éppenséggel én vagyok az utolsó ember, aki első fordulós meccset játszik. Semmi sem könnyű és nincs kifogás. Magabiztos vagyok mióta edzettem és jól játszottam, mindig pozitívan állok a dolgokhoz. De még mindig, ez az első forduló és mindig tisztelnem kell az ellenfelemet.

Remélhetőleg jól fog menni és itt lehetek veletek holnap is. Köszönettel.

Rafa