Az év eddigi legnagyobb mecs cse.

Jó, január 30-án ezzel nem vállalunk nagy kockázatot, de erős a gyanúnk, hogy az esztendő hátralévő tizenegy hónapjában nem sok olyan öszszecsapást látunk majd, mint amilyen a Rafael Nadal–Fernando Verdasco elődöntő volt Melbourne-ben.

Amely egy kettős hibával ért véget…

A meccsben maradásért adogató Verdasco tudniillik a hálóba csapta a szerváját. Csúnyán. Összerogyott, akárcsak a másik oldalon Nadal, mégis, micsoda különbség volt kettejük között! Végül a világelső tápászkodott fel előbb, átmászott a hálón, és megölelte vigasztalhatatlannak látszó honfitársát. Öt órája és tizennégy perce voltak pályán – nem volt még ilyen hosszúmeccs a torna történetében.

És ami ebben az öt órában történt (nem beszélve a tizennégy percről), arra nehéz szavakat találni.

Fantasztikus? Csodálatos? Hihetetlen?

Közelítsük meg talán így: a világelső élete meccse (ráadásul minden idők egyik legjobb találkozója) a tavalyi wimbledoni döntő volt. És ez a melbourne-i meccs csak hajszállal maradt el tőle.

Volt itt minden.

Nadal például gyakorlatilag tökéletesen játszott. Sosem szokott sokat rontani, de most is csak a harmadik szettben volt ötnél több önhibája – kettővel… Szinte egyáltalán nem ajándékozott labdamenetet Verdascónak, aki 192 poént nyert meg – a legtöbbet tehát „alanyi jogon”. Ütött 95 nyerőt – de ahhoz, hogy ennyi odakerüljön a neve mellé, vagy háromszáz, más ellen önmagában pontot érő ütésre volt szüksége, a világelső ugyanis egyszerűen minden labdát befutott a pálya egyik sarkától a másikig – ha kellett, szinte a nézőtérről küldte vissza a parádés keresztütéseket, sokszor meglepve velük ellenfelét. De Verdasco nem lankadt, tüzelt mindenhonnan, fonákoldalról is gyönyörűen állt bele a tenyeresekbe, egy-egy rövidítése pedig élményszámba ment. Igazán azonban amiatt kell őt megsüvegelnünk, amire a csúcsformáját mutató Nadal ellen egy ideje senki sem képes, ideértve Roger Federert is: nem lehetett megtörni, amíg – a hatodik óra elejére – végképp el nem fáradt. Bármennyiszer lépett el, jutott bréklabdához a világelső, vagy akár értékesítette is, Verdascónak helyén volt a szíve: hol egy ász, hol egy tökéletesen kivitelezett tenyeres, hol egy mesteri röpte húzta ki a csávából – meg merte csinálni, és meg tudta csinálni őket. Nadal hihetetlen mennyiségű, tizenhat bréklehetőséget hagyott kihasználatlanul – és ez ezúttal egyáltalán nem az ő kritikája.

Nehéz is lenne őt kritizálni ilyen győzelem után – mondtuk, talán kéttucatnyi labdamenetet leszámítva a 385-ből tökéleteset nyújtott.

A már a kezdetektől csúcsteniszt hozó első szett rövidítésében ő vezetett 4:3-ra, mégis elveszítette – Verdasco parádézott és szerencséje is volt. A másodikban azonban 5:4-nél a világelső vette el ellenfele szerváját egy kifelé pörgő, elérhetetlennek látszó röptét visszatéve. A harmadik, kissé hektikus szettben Nadal kétszer volt brékelőnyben, mégis a rövidítésben kellett nyernie, és ekkor úgy tűnt, az ápolást kérő, kissé sántikáló Verdasco kifullad. De nagy nehezen elküzdötte magát a rövidítésig, amelyben hét nyerő ütéssel 7–1-re diadalmaskodott

– Nadalt még sosem verték ígymeg tie-breakben. Az ötödik felvonásban azonban a világranglista 15. helyezettje már csak szenvedett, de erejéből így is futotta néhány parádés pontra. 5:4-es hátrányban adogatva azonban három meccslabdához juttatta a világelsőt. Kettőt két gyönyörűen felépített ponttal hárított, a harmadik történetét pedig már ismerjük…

Az elején arról volt szó, nemigen látunk még egy ilyen mérkőzést az idén. Ehhez képest magyar idő szerint vasárnap reggel ismét az „örökrangadó” következik: Federer–Nadal, ezúttal – a történelem során először – kemény pályás Grand Slamen. Alapesetben „benne van a kalapban” egy hasonlóan nagy csata (emlékezzünk csak Wimbledonra…), ám ehhez az is kellene, hogy a világelső másfél nap alatt kipihenje ennek az öt órának minden fáradalmát. Federer ugyanis már csütörtökön továbbjutott, ráadásul valódi megerőltetés nélkül – erős a gyanúnk, hogy igencsak mosolyogva szürcsölgette narancslevét a szállodában Nadalék meccsének végén, amikor látta leendő ellenfelét zihálva elterülni a Rod Laver Arenában

Statisztika: (Katt rá!)

Miniinterjú:

Sírva fakadt